Az Oroszlányi Rákóczi Szövetség munkájának köszönhetően egyre bővül a határon túl élő magyarokkal szervezett közös rendezvények száma. Ez többek között Takács Tímeának, a Lengyel József Gimnázium és Szakközépiskola tanárának, a Rákóczi Szövetség tagjának is köszönhető, aki most szervezői munkájáról mesélt nekünk.

– Hogyan találkozott a Rákóczi Szövetség munkájával?

– Műsorokat szerkesztettem különböző iskolai és városi rendezvényekre, és 2008-ban A költő visszatér című rockoperát adtuk elő az iskolában március 15-e alkalmából. Akkor keresett meg a helyi Rákóczi Szövetség, hogy a műsort vigyük ki a határon túlra is, ahol az ott élőkkel közösen ünnepelnek. Ezt követően vált szorosabbá a kapcsolat.

– Mivel foglalkozik a szövetség?

– A Rákóczi Szövetség országos szintű, illetve a határokon túlra nyúló szervezet. Főleg felvidékiekkel, erdélyiekkel tartjuk a kapcsolatot. Kirándulásokat, megemlékezéseket, rendezvényeket szervezünk. A helyi szervezetünk is nagyon jól működik, legutóbb az országos évzárón elsőként az oroszlányi szövetség munkáját emelték ki, az egyik legaktívabb csapat vagyunk. Ki is húztuk magunkat mindannyian, akik ott voltunk.

– Voltak-e személyes gyökerei, élményei, amik a határon túli magyarsághoz kötötték?

– Mielőtt kapcsolatba kerültem a szervezettel, nem volt ilyen kötődés, de mára ez már megváltozott.

– Miért fontos az Ön számára, hogy részt vegyen ebben a munkában?

– A szövetségben is a kulturális rendezvények, ünnepségek szervezését folytatom. Tavaly Radnóti Miklós születésének évfordulójáról itthon és Léván is emlékestet tartottam, Katona József halálának évfordulójáról pedig az idén emlékeztünk meg Oroszlányban. Őszre ezzel a megemlékezéssel hívott meg Lévára a szlovákiai magyar közművelődési szövetség, a Csemadok. Az idén Erkel Ferenc emlékévet is ünnepeljük. Ezekben a programokban az is fontos, hogy a gyerekek nagyon szívesen jönnek, dolgoznak a műsoron, és megismerik a határon túli magyarokat. A kint élő gyerekek is ellátogatnak ide, a diákéletbe is belefolynak egy kicsit. Így a gyerekek sokkal jobban átélik az ott élők helyzetét, megváltozik az értékrendjük.

– Milyen tevékenységekbe tudja még bevonni a város középiskolásait?

– Tavaly a Párizsi Magyarház Egyesület hívott meg bennünket, amikor egy kirándulás alkalmával Majkra látogattak. Felkérték a helyi Rákóczi Szövetséget, hogy vegyünk részt az egyesület által szervezett Rákóczi-emlékünnepség kulturális programjaiban. A fejedelem Yerres-ben (Grosbois-ban) élt, ahol a kamalduli szerzetesrend kolostorában minden év szeptemberében koszorúzást és nagyszabású ünnepséget tartanak a tiszteletére. Mi is itt léptünk fel: hat oroszlányi gimnazista kuruc dalokat és táncokat, valamint dél-dunántúli táncokat adott elő. Nagy sikerünk volt, az idén ismét meghívtak bennünket. Én könyvtáros és énektanár vagyok, mellette az énekkart is vezetem. A zene, az irodalom és a történelem, ez a szívem csücske. Tánccal is foglalatoskodom, de azért abban nem vagyok annyira képzett, mint a zenében. Nagy kihívást jelentett, hogy a gyerekeket erre a rendezvényre nemcsak énekkel, hanem tánccal is fel kellett készíteni.

– Milyen hatással van a pedagógusi munkájára a Rákóczi Szövetségben végzett tevékenysége?

– A közös munka során jobban meg tudja ismerni az ember a gyerekeket, és ők sem a tanárt, hanem az embert nézik. Most, amikor Zselízen voltunk, átmentünk a nagysallói csata helyszínére, ilyenkor a történelem is átláthatóbbá válik a gyerekek számára. Másként elevenítjük fel a múltat. A költő visszatér előadására egy rockcsapattal mentünk ki, nagyon élvezték nemcsak a diákok, hanem a zenészek is. A gyerekeket fel lehet lelkesíteni, szívvel-lélekkel csinálják. Nem kis feladat, hogy városunkat, megyénket és országunkat képviseljük.

Sörösné Kolonics Erzsébet

Fotó: Feketsné Kisvarga Anita

(A cikk a 2010-es egyhetes oroszlányi képzésén készült.)

Bátran kijelenthetjük, ha feltűnik a Silhouette Balett a világ bármely pontján, sokaknak eszébe jut Csáky Mária kétszeres nívódíjas táncpedagógus neve. Kemény, kitartó munkájának eredményeként tanítványai számos díjat, kupát, oklevelet nyertek. Míg tevékenységéről sokat megtudhatunk a sajtóból, munkán kívüli életéről kevés szó esik.

Csáky Mária Erdélyből, Aradról költözött Magyarországra családjával. Habár a határon túli magyarok összetartó közösséget alkottak, a megélhetési nehézségek miatt el kellett jönniük. A tánc szeretete egész gyermekkorát áthatotta, és ebben a műfajban találta meg boldogságát. Életére nagy hatást gyakorolt az a spártai módszerekkel dolgozó balett-tanár, aki kitartásra nevelte és megtanította a jó erőnlét fontosságára, így ma is le tudja küzdeni a nehézségeket. Sok erőt merít ezekből az emlékekből.

Örömmel beszélt nekünk életének fontosabb mérföldköveiről, azokról a momentumokról, amelyek jelentős változást hoztak az életébe. A középiskola után a budapesti Török Jolán-féle pedagógusképző, majd a főiskolai padok jelentették a folytatást. Az itt szerzett tudással és kitörő lelkesedéssel érkezett Oroszlányba, ahol a művelődési központban betölthette a nyugdíjba vonuló táncpedagógus helyét. Arra a kérdésre, hogy megbánta-e, hogy nem vált hivatásos táncossá, mosolyogva felel: „Nem érzem úgy, hogy nekem valaha is azt kellett volna csinálnom.”

Azt szokás mondani, minden sikeres férfi mögött áll egy nő. De vajon ki áll egy sikeres nő mögött? Erre a kérdésre a család a válasz: „A párom nemcsak erkölcsileg támogat. Rendkívül talpraesett ember, főleg szervezési ügyekben, amikben én nem vagyok az. Ő végzi a háttérmunkát, és az utazásokkal kapcsolatos ügyeket is ő bonyolítja. Nagyon sokat segít, ő megkérdezi, én inkább csak rábólintok. Az én sikereim az ő sikerei is – vallja Csáky Mária, majd így folytatja: – A táncórákat az ember a gyerekek szabadidejében kell, hogy tartsa, munkaidőn kívül. Ha nem lenne, aki ezalatt az én gyermekeimre vigyáz, nem lehetne megoldani ezt az egészet. Anyukám nagyon sokat segít, tulajdonképpen ő a második én. De úgy is mondhatnám, hogy ő az első én, mert teljes mértékben ő rendezgeti otthon a dolgokat. Ilyenkor, nyáron próbálom legalább helyrerázni azt, amit kellene.”

A rengeteg munka mellett néha pihenésre is tud időt szakítani. Ilyenkor szívesen kertészkedik. A kert a sokadik szerelme. Azt mondja, a természet, az erdő az ő kozmetikája, ahol megnyugvásra talál.

A szükséges energiát a gyerekek szeretetéből, lelkesedéséből és akaraterejéből meríti. Ez az, ami őt is előreviszi tervei megvalósításában. Példaértékű, hogy elvárásaival főként erkölcsi normákat közvetít a tanítványai felé. Úgy hiszi, becsületesség, megbízhatóság és lelkesedés nélkül nem lehet boldog felnőttként élni. Ő maga biztosan nem tudna.

Reálisan látja a jövőt. Tisztában van azzal, hogy egyszer eljön majd az idő, amikor át kell adnia helyét a fiatalabbaknak – hiszen ez a természetes folyamat. „Az ember nem lehet önző – mondja. – Bár azt a fajta maximalizmust, ami bennem van, nehéz lesz viszontlátni úgy, ahogy én szeretném. Véleményem szerint manapság a könnyű siker a leginkább kelendő, mert a valódi sikereket nehéz elérni. Pedig a küzdelem teszi értékessé a munkát, ezt kell továbbadni.”

Nagy álma, hogy olyan táncosokat képezzen, akik a szárnyai alól kikerülve bárhol megállják a helyüket, könnyen bekerüljenek a neves színházakba. Ehhez alapvető feltétel egy olyan próbaterem, amely alkalmas a terv megvalósításához. Valószínűleg hosszú út áll még előtte, de pozitívan tekint a jövőbe: „Az a jó, ha az ember még a legnehezebb pillanatokban is azt mondja, hogy igenis, ezt holnap is megcsinálom. Nem szabad feladni a dolgokat, akármilyen nehezek.”

Horváth Enikő, Szládovicsné Móri Ildikó

(A cikk a 2010-es egyhetes oroszlányi képzésén készült.)

Oroszlányban, a hajdani bányászváros tiszta és virágos központjában szürkén, megkopottan fogad bennünket a kultúra háza. Itt indított Kulturális kalandozások címmel új, nagy sikerű programsorozatot Körtvélyfáy Zoltán, a művelődési ház pályakezdő művelődésszervező gyakornoka. Az egykori gépésszel újonnan választott hivatásáról beszélgettünk.

– Ön 43 éves. Az, hogy ennyi idősen pályakezdő, sokaknak szokatlanul hangzik.

– Tavaly ősszel kezdtem, teljesen új vagyok ezen a pályán. Azelőtt a bányában, majd az erőműben dolgoztam lakatosként, gépészként. Oroszlányban annak idején természetes volt, hogy szakmát tanul az ember, ezért Esztergomba jártam középiskolába, művelődésszervező szakon pedig később, 2000-ben végeztem a szombathelyi főiskolán.

– Miért jelentkezett erre a szakra?

– Kisgyerekkorom óta kultúrafogyasztó voltam: érdekelt a zene, az irodalom, a képzőművészet, de leginkább olvasni szerettem. Amikor elkezdtem dolgozni, hamar kiderült számomra, hogy nem vagyok a helyemen. Jó szakember voltam, jók voltak a munkafeltételek, az emberi kapcsolataim, de legbelül sosem szűnt meg bennem a vágy, hogy azzal foglalkozzak, ami igazán közel áll hozzám.

– Honnan ez a mély vonzódás?

– Édesanyám a gyermekkönyvtárban dolgozott, így napközi után nem haza, hanem hozzá mentem, és a tanulás végeztével záróráig olvastam. Az a mániám, hogy az embereknek meg lehet mutatni a gyémántokat, amiket feltárunk a kultúra kincsesbányájából. Az én dolgom, hogy megtaláljam, ami számukra értékes, szórakoztató. A kultúraközvetítés kulcsa az érték és az élmény találkozása.

– Hogyan valósulhat meg ez a gyakorlatban?

– Januárban Kulturális kalandozások címmel indítottunk új programsorozatot. Egy-egy nép, térség múltjába, vallásába, szokásaiba, művészetébe pillantunk be kéthavonta. Kezdtük az arabokkal, márciusban a kistérség, májusban a lengyelek kultúrájával foglalkoztunk, szeptemberben latin esttel folytatjuk majd. Vallom, a különbségek megértése közelebb visz egymáshoz.

– Nem bánta meg a váltást?

– Nem. Kevesebbért, de azt csinálom, amiről mindig is álmodtam. Itt másfajta sikerélmények érnek. Most azon a pályán vagyok, amit szeretek csinálni. Az előző olyan volt, amit nem szerettem, de jól csináltam.

– Ez a ház úgy néz ki, mintha nem is lett volna rendszerváltás. Ilyen körülmények között lehet egyáltalán új utakat keresni?

– Az alapvető feltételek jók, és biztonságot ad az infrastruktúra. A külső homlokzatot felújítják, a nyílászárókat kicserélik a nyáron. A többi, a belső tartalom már csapatmunka. Jó itt. Mindenkinek külön szakterülete van, amiért önállóan felel.

– Mik a további tervei?

– A civil fórum koordinátoraként 90 szervezettel dolgozom. Célom az együttműködés, a sokirányú kapcsolattartás fejlesztése. Ősszel például fotóklub indítását tervezzük. Rengeteg ötletem van, attól nem félek, hogy kifogyhatok belőlük.

– Mit vár ettől a manapság nem igazán népszerű pályától?

– Az én utam a közösség- és közönségépítés. Azt várom, hogy 8-10 év alatt kialakul egy pezsgő, igényes réteg, annak ellenére, hogy a városba sokfelől érkeztek az emberek, nincs közös múltjuk, nincsenek közös gyökereik. Hiszem, hogy minden emberben van igény a kultúrára, és aki kinyílik egyszer valamilyen területen, az másra is nyitottabb lesz. Úgy is mondhatnám, hogy aki egyszer belekóstol egy ismeretlen ételbe, és nem csalódik, az máskor is bátrabban nyúl a tálba.

Fekete Katalin

Fotó: Fleischmann Ádámné

(A cikk a 2010-es egyhetes oroszlányi képzésén készült.)

Ebben az évben ünnepli 20 éves jubileumát a város kosárlabda­csapata, az OSE Lions. Egyben eredményeiket is ünnepelhetik, hiszen az egyesület újraalakulása óta 5 arany, 6 ezüst és 3 bronzér­met nyert, és a 2009/2010-es sze­zonban a negyedik helyen vég­zett az NB II.-ben. Azonban más sportágakhoz hasonlóan a nagy múltú kosarasoknál is égető kér­dés az utánpótlás helyzete.

A város kosarasainak hatal­mas elismerés jár, hiszen amatőr státuszban, munka mellett a saját idejüket és pénzüket nem sajnál­va érik el sikereiket. Az OSE kosa­rasainak háttere stabilnak mond­ható, bár évről évre nehezebben tudják előteremteni a működés­hez szükséges anyagiakat. Tava­lyi 3 milliós költségvetésükből 1,9 millió forint folyt be a helyi szpon­zoroktól és az 1%-okból, az ön­kormányzat pedig valamivel több mint 1 millió forintos támogatást nyújtott. Az utóbbi években felújí­tásokra is sor kerülhetett.

Minden körülmény adott hát a sportoláshoz, mégis észrevehe­tően csökken a fiatal tehetségek száma. Tassi József sportmene­dzser elmondása szerint a jelen­legi csapat magját 30 éven felüli­ek alkotják, ezért el kell kezdeni a fiatalok beépítését, hogy biztosít­hassák a megfelelő utánpótlást. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem lesz könnyű dolguk, de a ve­zetők mindent megtesznek, hogy javítsanak a helyzeten.

Az utánpótlás-nevelést a meg­lévő három általános iskola és két középiskola bevonásával képzelik el, innen kerülnének ki az után­pótlás-játékosok. Az egyesület biz­tosítaná az edzői hátteret és a baj­nokságokban való versenyezte­tést is. Az elgondolás sikerét jelzi, hogy az elmúlt években több fiatal játékos is magasabb osztályba ke­rült. A másik lehetőség a feltörés­re a tíz év szünet után ismét meg­rendezésre kerülő városi kosárlab­da-bajnokság, melyben idén gyer­mek és felnőtt kategóriában nevez­hetnek a csapatok.

Az utánpótlás problémája álta­lános, pedig az ifjúság Oroszlány­ban 13 különböző sportágban is kipróbálhatná magát: a kosárlab­da mellett karate, ökölvívás, úszás, triatlon, cselgáncs, teke, súlyeme­lés, labdarúgás, természetjárás, ka­jak, tenisz, lovaglás várja a fiata­lokat. Figyelemre méltó az a tény is, hogy az általános iskola első és második osztályos tanulói már 23 éve hetente egyszer, a testnevelés­óra keretein belül ingyenesen fe­dezhetik fel az úszás örömeit.

A lehetőségek tehát adottak, a többi már csak a fiatal oroszlányi­ak hozzáállásán múlik.

Csákvári Dániel, Markesz Gergely

(A cikk a 2010-es egyhetes oroszlányi képzésén készült.)

Az elmúlt másfél hónap során Magyarországot eddig soha nem látott mennyiségű csapa­dék árasztotta el. Az Oroszlány városát érintő károkról, az eső­zés következményeiről és a vé­dekezésről a helyi tűzoltóság pa­rancsnoka, Busa János tájékoztat­ta lapunkat.

Az esőzések okozta árvizek, belvizek jelentős károkat okoztak a mezőgazdaságban, illetve renge­teg ember ingóságait rongálták meg vagy pusztították el. A tragédiát kö­vető példátlan összefogás nemcsak a leginkább érintett területeken, ha­nem az olyan településeken is ta­pasztalható, melyeket főleg a bel­víz sújtott, vagy ahol kisebb mér­tékű károk keletkeztek. Ezek közé tartozik Oroszlány is.

Busa Jánostól megtudtuk, hogy az oroszlányi tűzoltókat az elmúlt másfél hónapban összesen 148-szor riasztották, ezek közül mindössze négy alkalommal hívták őket tűz­esethez. A kivonulás oka 29 esetben fakidőlés volt, és 104 alkalommal szivattyúztak vizet. Kétszer horda­lékfa mosott el hidat, és szintén két alkalommal dőlt össze házfal a tele­pülésen. A tűzoltóknak háromszor kellett járművet kimenteniük a víz­ből, és egy baleset is történt a köz­utakra lerakódott 60-80 centiméte­res sár- és iszapréteg miatt.

Oroszlányban jelenleg 17 hiva­tásos tűzoltó teljesít szolgálatot, az önkéntesek száma mintegy 80 fő. A hirtelen jött nagyszámú riasztás ellenére minden alkalommal a la­kosság segítségére siettek, igaz né­hol akár órákba is telt, mire a hely­színre érkeztek, hiszen még teljes állománnyal sem tudták minden esetben megoldani a kivonulást.

A hamarosan 51. szolgálati évét töltő parancsnok elmondta: bár az ítéletidő miatt személyi sérülés nem történt, megérintették a hely­színen tapasztalt állapotok, az elke­seredett emberek beszámolói. Szá­mos alkalommal a szivattyúzás is ideiglenes megoldásnak bizonyult, hiszen a vízerek nagyobbra duzzad­va árasztották el újra az épülete­ket, pincéket, ahol a tulajdonosok­nak éppen csak személyes tárgya­ik, mozdítható értékeik kimenté­sére volt idejük. Éveken át gyűjtö­getett javak vesztek most oda, me­lyeknek csak töredéke pótolható anyagi támogatással.

A helyzet súlyosságát enyhíti az önkormányzat és a civilek kö­zötti összefogás. Ez arra enged kö­vetkeztetni, hogy a jövőben eset­legesen bekövetkező hasonló mé­retű katasztrófa nem érheti várat­lanul a települést, és ha úgy hozza a szükség, gördülékenyen folyhat­nak majd a mentési munkálatok.

Deim Éva, Konyecsni Dóra

(A cikk a 2010-es egyhetes oroszlányi képzésén készült.)

Oroszlány képviselő-testülete 2010. április 27-én elfogadta az Önkormányzat 2009. évi gyer­mekjóléti és gyermekvédelmi fel­adatainak ellátásáról szóló be­számolót.

A testületi ülésen a képvise­lők furcsállták, hogy a veszélyez­tetett gyermekek száma jóval több Oroszlányban, mint a környező településeken. A tájékoztatásból azonban kiderült, hogy a szám a lakosságszámhoz viszonyítva nem olyan magas, illetve az, hogy a városban jobban feltérképezték a gyerekek helyzetét a többi tele­püléshez képest.

A gyermekvédelmi progra­mokról Dobzsevics Ágnes, a csa­ládsegítő szolgálat munkatársa, az Életút Oroszlányi Segítők Egye­sületének vezetője nyilatkozott lapunknak. A 2003 óta fennálló egyesület tagjai szociális szakem­berek. A szervezet aktívan részt vesz a településen élő veszélyez­tetett gyerekek felkutatásában és a gyermekvédelmi programok le­bonyolításában. Dobzsevics Ág­nes elmondta, hogy ez az év külö­nösen sikeres volt a város számára, hiszen 2009-ben jelentős támoga­tást nyertek a Társadalmi Megúju­lás Operatív Program keretén be­lül. A pályázó az önkormányzat volt, a végrehajtó pedig az Ön­kormányzati Szociális Szolgálat, azonban a program sikerességé­hez több szervezet – a Roma Ki­sebbségi Önkormányzat, a rend­őrség, a Benedek Elek Általános Iskola és a Dadi Református Egy­házközség – is hozzájárult.

A támogatást szabadidős prog­ramok és kompetenciajavító szol­gáltatások szervezésére kapták az oroszlányi térségben felügyelet nélkül csellengő 6-18 év közöt­ti gyerekek és családjaik számá­ra. A programoknak célja az volt, hogy a hátrányokkal küzdő isko­láskorú gyerekek, fiatalok és csa­ládjaik beilleszkedési esélyeit nö­veljék. 24 féle programot kínáltak, ezen belül a tervezett 374 foglalko­zás helyett több mint 500 valósult meg 2009 és 2010 márciusa között.

Elsősorban azoknak a család­ban élő fiataloknak szánták a prog­ramokat, akik a gyermekjóléti szol­gálat kliensei közé tartoznak. A cél­csoport meghatározása azonban csak látszólag ilyen egyszerű, hi­szen nem könnyű eldönteni, kik is pontosan a „csellengők”. Ők azok, akik napközben céltalanul kószál­nak, mert családjukban nincs olyan összetartó erő, amely pozitív jövő­képük és életszemléletük kialaku­lását segítené, illetve az életminő­ségüket javíthatná. A szakembe­rek végül 1000 fő körül határozták meg azon fiatalok számát, akik se­gítségre szorulnak. A pályázat le­bonyolítói bíznak abban, hogy a jö­vőben is hasonlóan sikeres progra­mokkal segíthetik a gyerekek beil­leszkedését.

Dési Andrea, Nagy Eszter

Tizedik éve végeznek kompeten­ciamérést az ország általános- és középiskoláiban. A szövegértési és matematikai teljesítményt kö­zéppontba állító felmérés azt hi­vatott megmutatni, hogy a diá­kok az adott tanév ismeretanya­gát mennyire tudják hasznosí­tani a gyakorlatban. Az eredmé­nyek segítségével pontos képet kaphatunk a helyi diákok orszá­gos átlagához viszonyított tudá­sáról is. Alább a 2009-es felmérés adatainak alapján mutatjuk be az oroszlányi iskolák helyzetét.

A 6. osztályban szövegértésben az országos átlag 513 képesség­pont. Iskoláink összesített pont­átlaga 494 pont. Az országos át­lag felett végzett a Lengyel József Gimnázium és Szakközépiskola 524 képességponttal. A matemati­kai eszköztudásban mért országos átlag 489 képességpont volt, helyi iskoláink összesített átlaga pedig 467 képességpont. A Lengyel Jó­zsef Gimnázium és Szakközépis­kola e területen is kiemelkedően, 498 ponttal teljesített.

A 8. osztályban szövegértésben és matematikában is elmaradtunk az országos átlagtól, azonban a fent említett iskola ezen az évfolyamon is mindkét területen kiemelkedő teljesítményt nyújtott.

A 10. évfolyam összesített ada­tai alapján az oroszlányi iskolák szövegértésben szerzett pontjai meghaladják az országos átlagot, míg matematikában minimálisan ugyan, de elmaradnak tőle.

A kompetenciamérés teljes eredményét áttekintve kiderül, hogy iskoláink teljesítményében jelentős eltérések mutatkoznak. A felmérésnek köszönhetően pon­tos képet kaptunk arról, hogy a di­ákok gyakorlati tudásának elmé­lyítéséhez mely intézményekben van szükség fejlesztésre.

A József Attila Általános Isko­lának – az előző két évben muta­tott teljesítménye miatt – intézke­dési tervet kellett készítenie. A terv eredményesnek bizonyult, hiszen nemcsak az országos átlaghoz vi­szonyítva javultak az eredmények, de a diákok között is csökkentek a különbségek.

A Ságvári Endre Általános Is­kola mutatói az előző években fo­lyamatosan romlottak. Ugyan van­nak az iskolában kiemelkedően teljesítő tanulók, ám az ő eredmé­nyük nem tudja nagymértékben javítani az iskolai átlagot. A tesz­tek ugyanis négy készségszintet különböztetnek meg, és egy továb­bi rétegbe kerülnek az első szin­tet el nem érő tanulók – az utób­bi csoportba tartozó diákok ará­nya az iskola 6. és 8. évfolyamán 2009-ben meghaladta a jogsza­bályban meghatározott 25 százalé­kot. Így az iskolának a törvényben leírtaknak megfelelően fejlesztési tervet kell kidolgoznia a lemara­dás csökkentésére.

A Lengyel József Gimnázium és Szakközépiskola eredményei az országos átlag felett vannak, az is­kola a korábbi eredmények alapján állandó szintet tud tartani.

Az Eötvös Loránd Szakközép-és Szakiskolának is intézkedési tervre volt szüksége a rossz eredmé­nyek miatt. A tervnek köszönhető­en szakközépiskolai szinten átlago­san, míg szakiskolaként jóval az or­szágos átlag felett teljesített.

Varga Pál

(A cikk a 2010-es egyhetes oroszlányi képzésén készült.)

Régió, megye és kistérség – a há­rom szerveződési szint ország­szerte sok fejtörést okoz a tele­pülések vezetőinek és a kistérsé­gek irányítóinak, hiszen a közö­sen megoldandó feladatokban egyetértésre kell találni. A kistér­ség eredményeinek feltérképezé­sében dr. Séfer Erika, az Orosz­lányi Többcélú Kistérségi Társu­lás Kistérségi Irodájának vezető­je volt segítségünkre.

A kistérség legnagyobb erőssé­ge és egyben gyengesége is, hogy a térségi települések önkormány­zatai egyesével is megállnak a lá­bukon – emelte ki dr. Séfer Eri­ka. Ám büszkék arra, hogy önál­lóságuk ellenére felismerték, hogy együtt, összefogásban, könnyebben és többre vihetik. Mint elmondta, fő céljuk a közszolgáltatások szint­jének kiegyenlítése a térségen be­lül. A 2005-ben alakult társulás en­nek jegyében közös erővel hangolta össze a szociális szolgáltatások kö­rét, tett rendet az egészségügyi el­látásban és mentette meg az egy­re kevesebb nebuló miatt szenve­dő oktatást.

Jelenleg az egységes település­képek kialakításán, a közutak mi­nőségének javításán és a tömeg­közlekedés fejlesztésén dolgoznak intenzíven. Kihelyezték az egysé­ges információs táblákat, és a te­lepülésközpontok is megújultak. Különböző fórumokon harcolnak a vasúti járatok sűrítésén, és a köz­utak javítására is folyamatosan ke­resik a lehetőségeket, forrásokat.

A 2007-ben alapított Oroszlányi Kistérségi Közkincs Kerekasztal a térségi események színvonalasab­bá tételét és a kulturális események népszerűsítését tűzte ki céljául.

2007-ben pályázati pénzből el­készült a kistérség községeinek tu­risztikai leltára is, amely rendsze­rezi a természeti, kulturális és kö­zösségi értékeket, így kiváló alap a turisztikai infrastruktúra fejlesz­téséhez.

Dr. Séfer Erika hangsúlyozta: a szerteágazó feladatokat együtt megoldani, a különbözőségeket egységbe foglalni nem lehet má­ról holnapra. Ám érdemes mun­kálkodni, hiszen a térség települé­sei rengeteg szépséget és lehetősé­get rejtenek magukban.

Bognár Györgyi, Halmos Monika, Perleczki Edina

(A cikk a 2010-es egyhetes oroszlányi képzésén készült.)

Az oroszlányi vasútállomást el­hagyva végtelenül csendes, ren­dezett, békés kisváros mutatko­zik be nekünk. A kép később sem változik, de tudjuk, a bányász­városnak is meg kell küzdenie a 21. század kihívásaival. A Vérte­si Erőmű sorsa megpecsételődött, 1500 munkahely van veszélyben, és a távfűtés biztosítására is új al­ternatívát kell találni. A polgár­mester mégsem borúlátó, ütőké­pes hivatali csapatával máris új irányokat keres.

– Úgy tudjuk, egy fontos tárgya­lásról érkezett, bár szabadságon van.

– Nekem már az is szabadság, ha nem kell korán reggel a hiva­talban kezdeni a napom, ráadá­sul a tárgyalás, ahonnan érkeztem, megoldást kínálhat Oroszlány jö­vője szempontjából. A megbeszé­lésen speciális fűtőelemek alkalma­zási lehetőségeiről volt szó, amely hosszú távon kiválthatná az erő­mű által termelt távfűtéshez szük­séges energiát.

– Az erőmű megszűnésével 300 bányász és mintegy 1500 dolgozó kerülhet utcára. Hogyan lehet fel­készülni ekkora munkaerő kiáram­lására?

– Már most azon dolgozunk, hogy a tervezett 2014-es felszámo­lásig a lehető legjobban felkészül­jünk a helyzetre, de igyekszünk a várható intézkedések időpontját is minél jobban kitolni. A fennmara­dó időben a munkaerő-piaci kér­désekre, a város fűtésére és a kieső bevételek pótlására kell megoldást találnunk, mindez több százmilli­ós nagyságrendet jelent. Azon küz­dünk, hogy az 1500 munka nélkül maradt alkalmazott ne zúduljon egyszerre a munkaerőpiacra. Sze­rencsére már látunk biztató jeleket, hiszen a munkaügyi központ a na­pokban jelentette be, hogy ha csak tizedekkel is, de csökkent a munka­nélküliségi ráta, és lassan megindul a munkaerő-felvétel is.

– Második ciklusát tölti a város élén. Melyek azok az eredmények, amelyekre a legbüszkébb?

– A bányászat újrafejlesztése után a 2000-es évek elejére jól mű­ködő ipari parkot hoztunk létre, amely számos munkahelyet terem­tett, illetve szolgáltatásokat és ke­reskedelmi egységeket is magához vonzott. Fontosnak tartom, hogy sikerült hatékonyan átalakítani az intézményrendszerünket, és meg­tartani két középiskolánkat. Büsz­ke vagyok arra is, hogy mindezt egy igazán jó csapattal közös mun­kában sikerült elérnem. Olyan fi­atal titánokkal dolgozom együtt, akik nap mint nap friss ötletekkel bombáznak, innovatív felvetése­ik mellé pedig hatékony munka is párosul. Személyemben konszen­zuskereső, csapatszellemű part­nerre találnak.

– Közelegnek a helyhatósági vá­lasztások. Adódik a kérdés: hogyan tovább?

– Számos sikeres feladaton va­gyok túl, és rengeteg tervem van, amit a jövőben szeretnék megvaló­sítani a csapatommal. Egyértelmű a válaszom: indulok a választáso­kon, és bízom abban, hogy előttem áll egy újabb sikeres ciklus.

Persze a választásokat az aktu­ális politikai viharok is befolyásol­ják; a politika az idén meglehető­sen felkorbácsolta az emberek in­dulatait. Hallottam olyan közeli te­lepülésről, ahol a képviselő-testü­let ellenzéki tagjai szóba sem áll­nak a kormánypártiakkal. Szeren­csére Oroszlányban a józan politi­zálás honos, a testületben azért dol­gozunk, hogy megtaláljuk a mind­annyiunk számára fontos ügyek megoldását.

Orosz Anita, Török Dániel

Fotó: Dömök Viktória

(A cikk a 2010-es egyhetes oroszlányi képzésén készült.)

Felvételi nélkül kezdhetik meg tanulmányaikat a Bálint György Újságíró Akadémián mindazok, akik részt vesznek azon a vasárnap kezdődött képzésen, melynek immár második alkalommal ad otthont a bányászváros.

Tíz megyéből érkeztek hallgatók a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Helyi Lapok Szakosztályának egyhetes kurzusára. Települési újságok, városi, községi és intézményi honlapok szerkesztői, munkatársai, PR menedzserei, akiket Rajnai Gábor polgármester köszöntött a nyitónapon a Beatrix vendégházban. A városvezető Oroszlányt bemutató prezentációjában szólt a rendszerváltást követő ipari szerkezetátalakításról, a bányászat jelenlegi problémáiról, illetve az elmúlt évek fejlesztéseiről, beruházásairól.

Gönczi Mária projektvezető a kurzust ismertetve kiemelte: a hallgatók műfajismeretet, sajtóetikát, sajtójogot, általános és közéleti protokollt tanulnak, s többek között olyan neves előadóktól leshetik el a műhelytitkokat, mint Kleer László főszerkesztő-fotóriporter, Görög Ibolya Európa hírű protokoll szakértő, vagy Porcsin Zsolt újságíró-médiatanácsadó. A "diákok" megismerkednek a helyi sajtó feladatával, a település elért eredményeinek, meglévő problémáinak kommunikálásával, az önkormányzati, intézményi honlapok kezelésével.

A Média Provincia Kulturális Egyesület és az oroszlányi önkormányzat támogatásával, valamint a Bálint György Újságíró Akadémia szakmai segítségével megrendezésre kerülő képzés zárónapján Oroszlányba látogat MÚOSZ elnöke, dr. Eötvös Pál is.

Forrás: oroszlany.hu

Fotó: Ivák István