Bátran kijelenthetjük, ha feltűnik a Silhouette Balett a világ bármely pontján, sokaknak eszébe jut Csáky Mária kétszeres nívódíjas táncpedagógus neve. Kemény, kitartó munkájának eredményeként tanítványai számos díjat, kupát, oklevelet nyertek. Míg tevékenységéről sokat megtudhatunk a sajtóból, munkán kívüli életéről kevés szó esik.

Csáky Mária Erdélyből, Aradról költözött Magyarországra családjával. Habár a határon túli magyarok összetartó közösséget alkottak, a megélhetési nehézségek miatt el kellett jönniük. A tánc szeretete egész gyermekkorát áthatotta, és ebben a műfajban találta meg boldogságát. Életére nagy hatást gyakorolt az a spártai módszerekkel dolgozó balett-tanár, aki kitartásra nevelte és megtanította a jó erőnlét fontosságára, így ma is le tudja küzdeni a nehézségeket. Sok erőt merít ezekből az emlékekből.

Örömmel beszélt nekünk életének fontosabb mérföldköveiről, azokról a momentumokról, amelyek jelentős változást hoztak az életébe. A középiskola után a budapesti Török Jolán-féle pedagógusképző, majd a főiskolai padok jelentették a folytatást. Az itt szerzett tudással és kitörő lelkesedéssel érkezett Oroszlányba, ahol a művelődési központban betölthette a nyugdíjba vonuló táncpedagógus helyét. Arra a kérdésre, hogy megbánta-e, hogy nem vált hivatásos táncossá, mosolyogva felel: „Nem érzem úgy, hogy nekem valaha is azt kellett volna csinálnom.”

Azt szokás mondani, minden sikeres férfi mögött áll egy nő. De vajon ki áll egy sikeres nő mögött? Erre a kérdésre a család a válasz: „A párom nemcsak erkölcsileg támogat. Rendkívül talpraesett ember, főleg szervezési ügyekben, amikben én nem vagyok az. Ő végzi a háttérmunkát, és az utazásokkal kapcsolatos ügyeket is ő bonyolítja. Nagyon sokat segít, ő megkérdezi, én inkább csak rábólintok. Az én sikereim az ő sikerei is – vallja Csáky Mária, majd így folytatja: – A táncórákat az ember a gyerekek szabadidejében kell, hogy tartsa, munkaidőn kívül. Ha nem lenne, aki ezalatt az én gyermekeimre vigyáz, nem lehetne megoldani ezt az egészet. Anyukám nagyon sokat segít, tulajdonképpen ő a második én. De úgy is mondhatnám, hogy ő az első én, mert teljes mértékben ő rendezgeti otthon a dolgokat. Ilyenkor, nyáron próbálom legalább helyrerázni azt, amit kellene.”

A rengeteg munka mellett néha pihenésre is tud időt szakítani. Ilyenkor szívesen kertészkedik. A kert a sokadik szerelme. Azt mondja, a természet, az erdő az ő kozmetikája, ahol megnyugvásra talál.

A szükséges energiát a gyerekek szeretetéből, lelkesedéséből és akaraterejéből meríti. Ez az, ami őt is előreviszi tervei megvalósításában. Példaértékű, hogy elvárásaival főként erkölcsi normákat közvetít a tanítványai felé. Úgy hiszi, becsületesség, megbízhatóság és lelkesedés nélkül nem lehet boldog felnőttként élni. Ő maga biztosan nem tudna.

Reálisan látja a jövőt. Tisztában van azzal, hogy egyszer eljön majd az idő, amikor át kell adnia helyét a fiatalabbaknak – hiszen ez a természetes folyamat. „Az ember nem lehet önző – mondja. – Bár azt a fajta maximalizmust, ami bennem van, nehéz lesz viszontlátni úgy, ahogy én szeretném. Véleményem szerint manapság a könnyű siker a leginkább kelendő, mert a valódi sikereket nehéz elérni. Pedig a küzdelem teszi értékessé a munkát, ezt kell továbbadni.”

Nagy álma, hogy olyan táncosokat képezzen, akik a szárnyai alól kikerülve bárhol megállják a helyüket, könnyen bekerüljenek a neves színházakba. Ehhez alapvető feltétel egy olyan próbaterem, amely alkalmas a terv megvalósításához. Valószínűleg hosszú út áll még előtte, de pozitívan tekint a jövőbe: „Az a jó, ha az ember még a legnehezebb pillanatokban is azt mondja, hogy igenis, ezt holnap is megcsinálom. Nem szabad feladni a dolgokat, akármilyen nehezek.”

Horváth Enikő, Szládovicsné Móri Ildikó

(A cikk a 2010-es egyhetes oroszlányi képzésén készült.)