Oroszlány fiatal zongoraművésze tizennégy évesen nyert felvételt a Zeneakadémiára, s ez átalakította addigi életét. A szülővárosához továbbra is mélyen kötődő fiatalember hat éve a fővárosba költözött, hogy zenei tanulmányait folytathassa.

Licsák Attila évekig párhuzamosan tanult a Zeneművészeti Szakközépiskolában, valamint a Zeneakadémián. Ma a Zeneművészeti Egyetem zongora szakos hallgatója. Életét gyökeresen megváltoztatta a budapesti lét, mára otthonosan mozog ott is. Szorgalmának és kitartásának köszönhetően ígéretes szakmai karrierje egyenletesen ível felfelé. A fiatal tehetség nap mint nap több órát gyakorol. Kedvencei Mozart, Bach és Chopin. Ahogy ő fogalmazott: eddigi kitűzött céljaimat elértem, de tudom, hogy e pályán csak kitartással, folyamatos gyakorlással lehet újabb sikereket elérni. Nyáron Dimitrij Baskirov professzor mesterkurzusának hallgatója lesz. Sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy zsúfolt időbeosztása mellett igyekszik időt szakítani horgászásra, kertészkedésre, kerékpározásra, olvasásra, úszásra és a filmművészet tanulmányozására is.

A hazai közönség szólóestjein már meghallgathatta csodálatos zenei játékát a helyi katolikus templomban, a péceli kastélyban és olyan központi szerepű hangversenytermekben is, mint a budapesti Nádor Terem. Akik szeretnék hallani Attilát, azok Tatán augusztus 20-a és 30-a között a Nemzetközi Zenei Mesterkurzuson megtehetik. Itt nemcsak szólóban, hanem külföldi zenésztársaival együtt is fellép.

A zongoraművész magáénak érzi Haydn gondolatát: a zene nyelvét mindenhol értik. Megjegyzi, még sokan másként gondolják, de a zene képes az egyszerű, hétköznapi érzelmekre történő hatásával erősíteni lelkünket.

Prém Nóra

Fotó: Winkler András

(A cikk a települési újságok szerkesztőinek egyhetes oroszlányi képzésén készült.)